Gyermekkorom húsvéti sonkája hagyományosan rendszerint egy illatos, fűszeres lében főtt meg, és abban is hűlt ki. Másnapi első útja a templomba vezetett. Kis kosárkában utazott egy darabka édes kalács, néhány főtt tojás és kevés bor kíséretében, ahol a reggeli misén a helyi tiszteletes meg is szentelte. Akkoriban kétségem sem fért hozzá, hogy a szentelt sonka íze klasszisokkal felülmúlja puritán, nem megszentelt társáét, mint ahogyan azt sem gondoltam, hogy évek múltán felvirrad a sült húsvéti sonka napja is a konyhámon. Apropó, sonka: Ti sütitek vagy főzitek a húsvéti sonkát?
Te is elkészítetted a receptemet?
